Mostanában elég gyakran hallom, olvasom a címben szereplő kérdést, vagy annak valamilyen szinonim verzióját.

Úgy gondolom néhány dolgot illik tisztázni ezzel kapcsolatban.

A digitális jelfolyamot, az adathordozón található adatokból egy kiolvasó egység továbbít egy digitális-analóg átalakítóhoz, amit angol elnevezéséből alkotott mozaikszóval DAC-nak (Digital to Analog Converter) nevezünk.
A DAC tehát egy diszkrét jelből folyamatos jelet készít. Bonyolult folyamat, méltán ismeri mindenki ezt az egységet. Rengeteg minőségi összetevője van, kezdve a mintavételezési frekvenciájának adataival, azon bitmélységgel amelyet feldolgozni képes egészen a jelfolyamat átalakításának „csúszási együtthatójával” amit idegen nevén jitternek nevezünk.

Viszont egy lejátszónál nem kizárólag digitális kiolvasás és átalakítás van (persze már a kiolvasás sem a DAC dolga, tehát előtte is fontos elemek találhatóak) hanem erősítés és jeltovábbítás a csatlakozó felé. A jelút, a műveleti erősítő, a végerősítő, de még a hangerő szabályozó potméter is „beleszól” a hangképbe, módosíthatja, változtathatja azt előnyére, vagy hátrányára.

Ezért fontos megjegyeznünk, hogy egy lejátszó hangminőségét befolyásoló fontos tényező a DAC, de nem az egyetlen, legfontosabb tényező!

Példaként említhetem a Lotoo Paw Gold referencia lejátszót (2000 dolláros árával a lejátszó Nirvána oszlopos tagajként tartják nyilván) és a Fiio X5 lejátszót (majd a tizedébe kerül, mint az LPG) amelykenek egyaránt Burr Brown 1792 DAC-juk van, mégsem szólnak ugyanúgy. Borítékolhatóan (és tapasztaltból) állítom, hogy az LPG köröket ver a Fiio-ra, ezért talán már bizonyítható, hogy nemcsak a DAC nevén, minőségén múlik a hangminőség.

Egy másik jól ismert azonosság az Astell Kern egykori zászlóshajójának számító AK240 (ő is 2000 dollár felett kapható) és a Fiio x3 (2 gen.) azonos DAC chipje (Cirrus Logic 4398) amit a hangminőségbeli összehasonlításkor el sem hiszünk.

Tehát fontos a DAC, de nem minden!