2017. már 13.

Mivel lehet mobilon tisztán hallani a zenét?

írta: MUZIXblog
Mivel lehet mobilon tisztán hallani a zenét?

forrás: index.hu
szerző: Tóth Balázs
Dátum: 2017.03.11.

Látványos fejlődésen mentek át a mobilok kijelzői, de a hangminőséggel kevesebb gyártó törődik, és a mobilok nagy része középszerű hangokat produkál. Ennek viszont változnia kell, mert ma már a jó felbontású zene is könnyen beszerezhető, nem feltétlenül kell letorrentezni több terabájtnyi FLAC formátumú fájlt, ha kényeztetni akarjuk a dobhártyáinkat. A Tidal zenestream-szolgáltatással cd minőségű, vagy annál is jobb tartalmakhoz férünk hozzá, és a Spotify „extrém minőségű” streamje se rossz, bár az általuk használt 320 kbps bitrátát korántsem neveznénk extrémnek.

Ezeket a nagy felbontású zenéket nem érdemes átlagos mobilról, gyári fülessel hallgatni, ahogy Ferrarival se megyünk szántani, úgyhogy aki komolyan gondolja a zenehallgatást, annak érdemes beszereznie egy jobbféle hangrendszerrel ellátott mobilt. Kiváló minőségű fülesek is vannak már megfizethető áron. Aki ennél is többet akar, elmehet a végletekig. Ott még nem tartunk, mint az igazán keményvonalas audiofilek, akik kavicsokkal és több százezer forintos kábelekkel varázsolnak tisztább hangzást az eszközeikbe, de már mobilokhoz is vehetünk usb portra csatlakozó digitális-analóg átalakítót (DAC), sőt, akár vákumcsöves erősítőt, vagy saját akkuval felszerelt mélyhangkiemelőt is.

Világbajnok hangok

Tesztünkben a belépő szinttől indultunk, a SoundMagic E10C fülessel, a 15 ezer forint alatti kategória többszörös díjazottjával. Tavaly hatodszorra lett az év legjobb fülese a What Hi-Fi tesztjein, és ezzel a véleménnyel nem érdemes vitába szállni. Tiszta, nagy felbontású hangokat kapunk, és azok trendkövetők se panaszkodhatnak, akik szeretik az erősebb basszust. Megkapják. A legújabb “C” verzió még azt is tudja, a korábbi modellekhez képest, hogy az androidos és iOS-es kimenetére automatikusan rááll, nincs szükség kapcsolóra.

Valamivel olcsóbb, ugyanakkor valamivel gyengébb képességű is az Awei A920BL füles, ez viszont bluetoothon is elég sokat kihoz a zenéinkből. Csak az akkuidőt áldozták fel a kényelem oltárán. Csupán négy órán át működik, cserébe viszont elég könnyű a füles.

Itt muszáj egy kicsit beszélni a bluetooth minőségéről, az Awei fülese ugyanis nemcsak az akusztikai tulajdonságai miatt jó, az aptX szabvány támogatása legalább ennyire fontos. Bár a gyártók szeretik azt mondani, hogy aptX cd-minőséget tud átvinni, de nem árt tudni, hogy ez is tömöríti az adatot, és 352 kbps bitrátára képes.

A bluetooth aptX bőven elég a legjobb minőségű Spotify stream lejátszásához

Ennél van már jobb is, az aptX HD, amelyen 576 kbps is átmegy, de ennek a szabványnak a támogatottsága momentán elég szerény. Néhány hiperdrága Vertu mobilon kívül csak az LG G5 és V20 kompatibilis vele, valamint néhány zenelejátszó. Az LG-nek bluetooth headsetje is van hozzá, ilyen például a Tone Platinum, ez viszont már 60 ezer forintnál is többe kerül.

A köztes árkategóriában elég jó élményeket szereztünk egy RHA-Audio MA750i fülessel, amivel a felemelő érzés volt nagy felbontású dzsesszt és metált hallgatni a metrón munkába menetelő tömegben. Egészen komolyan elgondolkodtam azon, hogy el kéne adni a kissé elavult, fél asztalt beterítő Pioneer sztereo erősítőmet, és az árából inkább egy ilyet venni. Az MA750i-nek ugyanis elég húzós az ára, nagyjából 32 ezer forintot kérnek érte. Mellette szól, hogy jóval tartósabb lehet egy átlagos, 10-12 ezer forintos fülesnél.

A kábelek erősek, vastagok, és ahol csak lehet, acélból van a borítás. A füldugaszhoz egy rakás szilikondugót adnak, hogy biztosan legyen köztük olyan, ami passzol a fülünkbe.

Káosz a zsebben

A soron következő kiegészítő hasznosságát már könnyebb megkérdőjelezni, de nem a hangminőségük, hanem inkább a használhatóságuk miatt. Akinek nem jött be az iPhone 7 jackdugós átalakítója, az most ne is nézzen ide, mert felkavaró képek következnek. Így néz ki egy mobilba dugott külső DAC-ba bedugott külső vákumcsöves erősítőbe bedugott fejhallgató bizarr láncolata.

Valószínűleg nincs olyan élő ember, aki mindezt így zsebre vágná. Mi se nagyon mászkáltunk ezzel a konfigurációval, de azért az irodában kipróbáltuk, hogyan szólnak a Lars&Ivan márkanéven piacra dobott cuccok. A Fire DAC valóban szépíti a hangot egy átlagos mobilhoz képest, de az eleve jó DAC-cal felszerelt HTC Desire Lifestyle hangzásán már nem javított érezhetően.

A vákumcsöves erősítő pedig hozza azt a lágy hangzást, amiért az audiofilek odavannak a vákumcsöves erősítőkért, és mindezt megtoldja egy – opcionálisan bekapcsolható – extra basszussal. De ha csak plusz basszus kell, arra jó a zsebre csíptethető, sokkal kisebb méretű, hagyományos erősítő is.

Azt jól meg kell fontolni, hogy milyen kiegészítőt választunk, a DAC ugyanis plusz áramot fogyaszt, hiszen a mobil usb adatcsatlakozójára kell rákötni, onnan kapja az áramot – és persze az adatot, amit maga alakít át analóg hanggá. A külső erősítő ezzel szemben saját akkuval rendelkezik, jackdugóval csatlakozik a mobilra, ez pedig éppen ellenkező módon hat az energiafogyasztásra. Nyugodtan lecsavarhatjuk a hangerőt a mobilon, és fel az erősítőn, amivel némi energiát is megspórolunk a telefonban. Csak akkor szívjuk meg, ha lemerül az erősítő, és emiatt leáll a zene.

Az ideális az lenne, ha ezek az erősítők valamilyen tokba kerülnének, a telefonunkra rögzítve. Vagy tudunk ennél is jobbat, bár ehhez igencsak le kell szűkíteni a választható mobilok márkáját és típusát: valamilyen csúcskategóriás LG-t kell választani, mert a dél-koreai cégnél vannak a legjobb beépített hangcuccok. A V20-ban például négy DAC van, és mindjárt meg is mondjuk, hogy ez miért jobb, mint amiben csak egy van.

Hullámformájú bitek

Amikor digitálisan rögzítjük a hanghullámokat, akkor a felvevőeszközünk több tízezerszer mintát vesz a hangból. A cd-ken is használt 44kHz-es mintavételi rátánál ez másodpercenként 44 100-at jelent. Fontos tulajdonság még a bitmélység, ami 16, 24 vagy 32 bites lehet, és azt mutatja, hogy hány különböző szintet különböztetünk meg, mennyire pontos a mintavétel. A lejátszó a digitális lenyomatból próbálja helyreállítani az eredeti analóg hanghullámot, és emiatt van jelentősége annak, hogy hány bites a DAC. (A csúcsmobilokban gyakran használt Qualcomm Snapdragon 821 rendszercsipben 24 bites DAC van, míg a vadiúj Snapdragon 835-ben már 32 bites)

Képernyőfotó 2017-02-21 - 16.34.13.png

Kevesen tudják, de mindegyik bluetooth eszközben van DAC, hiszen a fülesre nem analóg jel érkezik, hanem digitális, amit ott helyben kell hullámformává alakítani. Persze vannak egészen olcsó és gagyi DAC-ok, ahogy drágábbak is. A hangeszköz kiválasztásánál figyelembe kell venni még néhány adatot. Ilyen például a jel/zaj arány, ezt az angol elnevezésből eredően SNR vagy S/R (signal-noise ration) jelöl, és az értéket decibelben (dB) adják meg – minél több annál jobb.

Az LG V20 esetében négy profi ESS SABRE DAC állít elő alacsony zajszintű analóg jelet, és ezek kombinálásával jön létre a mobilokban ritka alacsony zajszint. Ebben a mobilban még a hangerőállítás analóg szinten történik, mert így a már zajtól tiszta jelet erősítjük.

Persze nemcsak jó lejátszók kellenek a tiszta és jó minőségű zenéhez, hanem megfelelő hangfájlok is. Online stream esetén a Spotify-t legfeljebb 320 kbps-ig húzhatjuk fel, míg a Deezer Elite 1411 kbps-t tud, akárcsak a Tidal. Mi az eszközöket FLAC fájlokkal is teszteltük, 5000 kbps fölötti minőségben, de azt is észrevettük, hogy a Spotify-on is sokat javít a profi hangtechnika.

Azt mindenesetre tudni kell, hogy a tömörített mp3-ban és aac-ban sok a veszteség, és jóval kevesebb az adat, mint a veszteségmentes formátumokban. Bár a profik azt mondják, hogy a Super Audio CD (SACD) által használt DSD (direct stream digital) az igazi, a neten sokkal könnyebben találunk FLAC (free lossless audio codec) formátumban kódolt zenéket, ha van kedvünk a letöltéssel és a fájlok tárolásával vacakolni. 

Szólj hozzá